Ígérem...

igérem nem zavarlak többé , most már végleg elmegyek . egy leány félreáll utadból , nem volt játék ez a szerelem . szemed csillogásán láttam ezt vártad , azt hiszem meg kellett tennem már , de mindent legyőz a szerelem ! gondoltam , mit is kezdjek nélküled , mit tegyek ? mi lesz a cél , ha te már nem leszel velem , egyedül hova menjek ? de most már menj , ha menned kell ! ne gondolj arra többet... , hogy könnyezve búcsúzom . köszönöm, hogy szerethettelek! Egy világot törtél össze bennem, mégis tudd , hogy elfelejtelek . hogyha látlak visszatér bennem az emlék és párnámat könnyel öntözöm . hangod fájó sebet önt szívemen , de a fájó érzést mégis köszönöm . érte harcolsz te is a szíveddel , s letagadod , hogy most is szeretsz . ám megértem fájó szívedet , s szívemben remény ébredez . köszönöm , hogy ajakdra van írva , amit ajkad nem mondd ki soha . elmentél és mégis itt érezlek , mert szerelmünk nem tűnhet el tova . úgy szeretnék szíveden zokogni , s elkerülni könnyel ezt az érzést . de a szívemből nem tudok kilépni , mert várom én , hogy újra visszatérj ! és szívünk újra találkozik majd , s te eltörlöd a fájó könnyeket , megszűnnek a könnyes éjszakák , s te meggyógyítottad vérző szívemet . most érzem erősebb az érzés bennem s benned is talán , mint mikor vágyódással néztél fagyos téli alkonyra az első csók után . öszirózsa nyílt , szívemben mégis tavasz volt . e szerelem volt minden örömöm , hogyha nem is szeretsz többé , ezt a szép emléket mégis köszönöm ..